2017. szeptember 18., hétfő

Én is ezt mondom



...csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni :)

  
fotó: internet

"Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit."

Erich Maria Remarque

2017. szeptember 15., péntek

Azt



... mondja nekem egy alig múlt két éves gyönyörűséges kisfiú, mikor megy el,  " szia, hamarosan találkozunk!" és dobja a puszit, úgy elolvadok, de úgy és csak az tart vissza, hogy megzabáljam, mert nem az én unokám, hanem a szomszédasszonyomé 😍

2017. szeptember 14., csütörtök

Teljes a nap


A héten szabin vagyok.
Ma nagytakarítás volt, igaz csak a földszinten, de ott alaposan. Minden kihúzgálva, lemosva, leporolva, kimosva. Napon szárítva, szellőztetve, a szőnyeg napszítta levegővel megtelve. A levegő is könnyebb lett azzal a több kilónyi por nélkül, amit már ilyenkor érzek a levegőben, szőnyegben mindenben.
Délben nem ebédeltem, nagyon éhes voltam kora estére és úgy éreztem, ki is peceredek, ha nem sütünk egy kis szalonnát :D úgyhogy begyújtottunk, sütögettünk egy kicsit, meg mellesleg jól is laktam.
Most leültem kicsit gépezni, zenét hallgattam közben, a párom meg felkért táncolni :D csak úgy, a munkás/takarítós cuccban ahogy leültem, nagyon jól néztünk ki :D de nem is az a lényeg, nevettünk magunkon, a bajainkon, a kerek napon, hogy megoldódott egy-két probléma a páromnak is a sok egyéb gond mellett.

Holnap indulunk újra a napi tennivalókkal.


Finom


Gombával, kölessel töltött cukkini.
Nagyon finom 😍


2017. szeptember 13., szerda

....



A fogorvosi rendelőben hárman várunk, egy dekoratív nő és szép szál fia, meg én. A srác szemmel láthatóan sík ideg, járkál fel-alá. A drnő őt hívja be előbb, mondván valószínűleg úgyis érzéstelenítőt kell neki adni. Míg bent van, kérdezem az anyukát, hogy mitől fél ennyire a fia, miért jöttek.

Egy sima foghúzásra! most képzelje el, el kellett kérezkednem a munkahelyről, mert ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjem. Azért fűzte a fejemet, hogy menjek be vele a rendelőbe is, de hát azt már mégsem, mert mit tudnék én ott csinálni? Most mondja meg, 25 éves (!!!!) és el kell kísérnem a fogászatra! Férfiből van...Nevet én meg hitetlenkedek :)

Közben kijött a srác, az arca merő víz volt, úgy leizzadt az izgalomtól.

Én még így félni embert nem láttam fogorvosi rendelőben :)

Nem tudom túlélte e a srác a foghúzást, mert én hamar végeztem és eljöttem. Ilyen is van. Meg aztán, tényleg férfiből van :)

2017. szeptember 12., kedd

Mert szép és szeretem



"Nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment és visszajött, mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha."

Fekete István

2017. szeptember 11., hétfő

A világ


...legfinomabb almája. Szabolcsi és jonatán. Nem felfújtatott, agyonpermetezett, nem volt elkényeztetve semmivel sem.
Egyszerűen "csak" finom.
Imádom 💗



Nézd


...meg, itt van az Anyukám spájzában a stelázsi (mióta eszemet tudom, ez volt ott mindig) minden polc, minden négyzetdecimétere tele van idei befőttekkel, lecsóval, savanyúsággal, paradicsommal. Ő egyedül van, alig eszik belőle, ritkán és nagyon keveset.
Nekünk csinálja, a gyerekeinek, unokáinak.
Mondom neki, Anya, de mégis kinek? én azért nem csinálok itthon, mert nincs aki elvigye, megegye. A tesóm felesége szintén nagyon sok mindent elrak, gyakorlatilag nekik sincs szükségük rá. A szívem facsarodik, hogy annyit dolgozik vele és a zöme ott is marad a spájzban egészen addig, míg egyszer ki nem önti.
Igaz, most elhoztam vagy tíz üveg szilvabefőttet, mert nem voltunk akkor otthon, amikor befőzésre alkalmas volt, így Anya tette el. Hoztam pár üveg savanyúságot, azt a tél folyamán megeszegetjük, meg pár paradicsomlevet.

Kínálgatja állandóan, vigyed gyermekem. Legszívesebben elhoznám jó részét, csak hogy örüljön, lett értelme a sok munkájának.

Most itt bőgök, hogy 79 és fél évesen is ránk gondol, nekünk csinál mindent, nekünk akar örömet szerezni, értünk fárad. Mindig azt mondja, ami megterem a kertben, sajnálja hogy tönkremenjen, így mindent elrak. Volt sok meggy, vödörszámra paprika, paradicsom, most a szilva. Megy, és csinálja. Azt mondja, jobban telik az idő.
És mosolyog, örül nekünk, azt sem tudja hogy tipegjen körbe minket.
Örök lelkifurdalásom, hogy én mennyivel kevesebbet adok vissza neki...kevés, ha minden nap felhívom, van mikor kétszer is, kevés, hogy egy hónapban egyszer hazamegyünk, kevés ha akkor megölelgetem és jól kibeszélünk mindent és mindenkit a faluban. Annyiszor hívtam már, hogy legyen itt egy ideig nálunk. Esze ágában sincs, azt mondja, az az ő birodalma otthon, a saját kis ágya, megvan a saját napirendje, ott a kutyája akiről gondoskodni kell és jól elvan ő ott.
Drága, drága Anyukám 💖💗💝

Más.
Megfőztem a szilvalekvárt, lett bőven, négy nagy üveggel meg 19 kisebb-nagyobb (három és fél decis, fél literes) dzsemes üveggel. Egy kis részébe tettem fahéjat meg vaníliát, de az a poén, mikor elraktam a dunsztba és előtte elfelejtettem megjegyezni, melyik az ízesített...na bumm.

Amúgy az utolsó cseppig kikanalaztam a fazékból, annyira finom :)


rá se fér a fotóra teljes szélességében a stelázsi

ami már nem fért a stelázsira...

2017. szeptember 8., péntek

Ezt


...csak úgy, hétvégére.

"Három dolog maradt ránk a paradicsomból, a csillagok, a virágok és a gyerekek."

Dante Alighieri 



friss szerzemény, a Lidl-ben vettem, még el kell ültetnem 😍

Megyek haza, szilvát/almát szedni (többek között...jaj de jó, eszembe jutnak a régi nagy almaszedések, ma már nyomokban sincs olyan, kár...) hétfőn meg főzöm az isteni, cukor nélküli szilvalekvárt.

Kívánok Mindenkinek tartalmas, napsütéses, szép koraőszi hétvégét 😍

2017. szeptember 7., csütörtök

Reggel


...a zebránál. Számláló mutatja még mennyi mp van hátra, bő egy percnyi.

Anyuka áll egy kicsi lánnyal előttem. Azonnal előkapja a telefonját és "simogatja". A kislány megrántja egy picit az anyja szoknyáját, mondja: Anyuci, beszélgessél már inkább velem! Anyuci fel sem néz, rámordul: nem érdekelsz, hagyjál békén! A kislány nem szól többet, lehajtja a fejét.

Úgy összeszorult a szívem.
Nem tudom mi volt bennem nagyobb, a düh vagy a szomorúság...

fotó: internet